A SÁNDOR FEDŐNEVŰ PARANCSNOK ÖNGYÚJTÓKAT GYŰJT

Néhány hónappal ezelőtt már volt alkalmam találkozni és beszélgetni Olekszandr Ljaszko nagyszőlősi parancsnokkal.  Akkor a harci cselekmények övezetében tanúsított hőstetteiről, a debalcevói katlanból való kitörésről beszélgettünk.  A parancsnok időközben több műtéten esett át, kezdi kiheverni a háború borzalmait, beszélgetésünk során békésebb és érdekesebb témákat érintettünk. Véletlenül jutott a tudomásomra, hogy Szása különböző öngyújtókat gyűjt, tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezik. Mikor végre megmutatta kincseit, őszintén  meglepődtem. A legkülönbözőbb mintájú, formájú öngyújtók sorakoztak előttem: pisztoly, gránát, mentőautó és terepjáró, sőt… harckocsi is.  Őszintén meglepődtem, amikor láttam, hogy mindegyik működőképes, alkalmas a cigaretta meggyújtására.
–Annak idején édesapám is gyűjtötte az öngyújtókat. Mindössze 11 éves voltam, amikor  elhunyt. Édesanyám megőrizte gyűjteményét és  miután leszereltem, átadta  nekem az örökséget. Az egész gyűjtemény becsomagolva állt  hosszú ideig, miután megházasodtam, feleségem, Okszána  javasolta, hogy külön polcon helyezzük el a papa gyűjteményét. Idővel ő is megajándékozott engem néhány különleges öngyújtóval, ez pedig arra ösztönzött, hogy  folytassam édesapám hobbiját.  Most az a célom, hogy túlszárnyaljam a papa gyűjteményét, akinek 180 különböző  öngyújtója volt,  egyik sem hasonlított a másikra. Még 40 darabbal kell kiegészítenem a saját gyűjteményemet és aztán abbahagyom. Ha felnő a fiam, átadom neki a gyűjteményt. Őt ma még csak az  autók  érdeklik.  Gyerekkoromban én a katonákért  rajongtam, azt  gyűjtöttem—meséli  Olekszandr.
–Az édesapám  gyűjteményében  található  öngyújtók  egy  része a múlt század harmincas-negyvenes éveiben készült. Különösen kedves számomra az a darab, melyet az apám a nagyapámtól örökölt. Értékét az is növeli, hogy 1889-ben Ausztriában készült.  A Pamír és a Vatra  öngyújtók 1970-ben voltak  forgalomban. Zömében a  „Zippo” márkájú gyújtókat gyűjtöm, természetesen, ezek csak  másolatok, mert az eredeti számomra megfizethetetlen. A gyűjteményem legkedvesebb darabja az, melyet a feleségem ajándékozott nekem. Azt tervezem,  szert teszek az aknavető formájú gyújtóra,  láttam ilyet az  interneten,  meséli beszélgetőtársam.
Az ország keleti felében dúló  háborúban részt vevő  Sándor fedőnevű parancsnok 24 új darabbal  tért haza, több öngyújtót ajándékba  kapott.
–Szánzsárovkában a  szeparatistáknak  folyamatosan szállították  a fegyverutánpótlást, mi pedig sehogy nem tudtunk rájönni, milyen úton-módon történik ez. Amikor felkeresett bennünket a zászlóalj parancsnoka, elégedetlenségének adott hangot, mondván: „Lehetetlen, hogy  ne tudjanak  ártalmatlanná tenni  egy  menetoszlopot”. Erre azt válaszoltam, hogy Szent Miklós napjáig  megbirkózunk a feladattal. Megállapodtam a parancsnokkal és tréfából feltételül  szabtam, ha  sikerrel  járok, megkapom azt az  öngyújtót, melyet az  egyik  artemivszki üzlet  kirakatában láttam, s mely  többe került, mint az én egyhavi  fizetésen. Az események szerencsés    alakulása  folytán az  ígéretet teljesíteni  tudtuk és  december 18-án  jelentést tettem a parancsnoknak a feladat végrehajtásáról. Tőle pedig megkaptam a gravírozott  öngyújtót, melyen ez áll: „Olekszandernek a parancsnoktól 2014.12.19.” December 22-én  pedig  átnyújtották nekem a kitüntetést. Később a  Bohdán  Hmelnickij  Rendjelt és  az  emberek  megmentéséért  a Vörös Keresztet is  átvehettem.
Ahhoz, hogy  Olekszandr szerint a gyűjteménye teljes legyen, még 40 öngyújtót szeretne  összegyűjteni. Nem hiszem, hogy a 180 darabbal majd megelégszik, hiszen barátaitól, családtagjaitól, mindig  újabbat és újabbat kap.
Natália KOBÁLY


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.