Apácák nevelik a sorsukra hagyott gyermekeket

A közelmúltban szereztem tudomást arról, hogy Nagyszőlősön újabb családi típusú gyermekotthon kezdte meg tevékenységét. Vaszil Szics, a járási állami közigazgatás gyermekügyi szolgálatának főszakembere mesélt róluk, illetve ismertetett meg Tarzícia nővérrel, aki hivatalosan a gyerekek  gyámja.  Korábban már több olyan családban jártam, melyek vállalták sorsukra hagyott, illetve  nevelőotthonban nevelkedő gyermekek nevelését. Ebben a családi típusú gyermekotthonban apácák helyettesítik a szülőket. Útban hozzájuk  el nem tudtam képzelni,  milyen körülmények  fogadnak majd, a látottak  a legjobb benyomást tették rám. Tisztaság, rend, nyugalom és békesség.

A Fekete-hegy lábánál elterülő ingatlanban három gyermek nevelését vállalták a nővérek. A 9 éves Natalka, a 4 éves Vaszilko és a 3 éves Ivanna egyre jobban ragaszkodik a nővérekhez. „Már régen megszületett az ötlet, hogy családi  típusú gyermekotthont létesítünk—meséli Tarzícia  nővér, — ugyanis rendünknek ez az egyik missziója.  A rendház a Lvivi területen található,  a nővérek jelentős munkát fejtenek ki a gyermekek körében. A rend idén méltatja megalapításának 125. évfordulóját. Öt kontinens több országában vannak kolostoraink és házaink,  nagyszabású  missziós munkát  végzünk.  Hivatásunknak tekintjük  a betegek körében  végzett szolgálatot, a kórházakban és az  öregotthonokban keressük fel a betegeket, az elesetteket, a gyerekek számára hittanfoglalkozásokat  tartunk,  vasárnapi iskolákat  működtetünk, azonkívül feladatunk biztosítani azt, hogy a templomban minden szép legyen. A nővérek varrják az atyák reverendáját, gondoskodnak  a templomban a friss  virágokról, a gyertyákról. Legújabb missziós feladatunknak tekintjük a családi típusú gyermekotthon létrehozását. Mivel adódtak problémáink, egyelőre csak nevelőszülőkként vagyunk bejegyezve. Idővel ezt az elképzelést  tovább visszük,  újabb gyerekeket fogadunk be és létrehozzuk a teljes értékű gyermekotthont. Mindez hosszadalmas előkészületet és nagyon sok engedély, okmány beszerzését teszi  szükségessé. A jelenlegi helyzet az, hogy ez az ingatlan nem képezi  a mi  tulajdonunkat. A háznak  van tulajdonosa, neki az  volt az  elképzelése, hogy itt gyermekotthont  fog  működtetni, a kettőnk ötlete  találkozott, így azt meg tudtuk valósítani.  Bízunk abban, hogy a  közeljövőben minden  részletkérdést rendezni  tudunk és  beindul a teljes értékű munka”.
Hogy közelebbi ismeretségbe  kerüljenek a leendő  védenceikkel, a nővérek két hétig  látogatták őket  a járási  kórház gyermekosztályán, ahol nevelkedtek.  A kicsinyek gyakorlatilag azonnal feltétlen ragaszkodást tanúsítottak irántuk, a  9 éves Natalkával  már más a helyzet.
Tarzícia nővér munkáját segíti Tadeja és Bernadett nővér. Ők kellő tapasztalattal rendelkeznek a gyerekek körében kifejtett munka terén,  egyikőjük képzett varrónő, a másik pedig ápolónő. Mindez megkönnyíti a hétköznapokat, szükség esetén  a gyermekek egészségügyi  alapellátása is  biztosított. A három  gyerek  közül a nagyszőlősi kislány árva, a két  kistestvér pedig a járás egyik községéből származik, a gyerekek apját és anyját megfosztották a szülői jogok gyakorlásától. A közeljövőben újabb három gyermek  befogadását tervezik. Ugyanis a  ház  6 és több gyerek  kényelmes elhelyezésére alkalmas. A nővérek azt szeretnék, ha a gyerekek  hasonló  korúak lennének, mert úgy sokkal könnyebb kapcsolatot létesíteni  közöttük.  Az idősebbek zömében negatív tapasztalatát nehéz  kezelni, nagyobb erőfeszítéseket kell tenni  annak érdekében, hogy rászoktassák őket a normális  életfeltételekhez. A nővérek vállalják  a nehézségeket is, mert őszintén  azt szeretnék, ha minden gyermek szerető családban nevelkedne és megtapasztalná a  meghittséget, a melegséget, a szeretetet, az irgalmasságot.
Minden nap  ugyanúgy kezdődik, mint  a hétköznapi családokban: tisztálkodás, ima és reggeli. A nap folyamán a gyerekek játszanak, közben megtanulják a legfontosabbat, azt, hogyan kell szerető családban élni.  Vaszilko és Ivanna rendkívül  rossz  szociális  körülmények között éltek korábban. A legalapvetőbb ismeretekkel sem  rendelkeztek, fogalmuk sem  volt arról, mi a fürdés, hogyan kell fogat mosni, kanalat és  villát a kézben tartani. A kislány  élénk gyermek, gyorsan  alkalmazkodik,  fivére még jócskán lemarad a korosztályától. A gyerekek különbözőképpen  szólítják meg a nővéreket, még nem tudatosult  bennük az, hogy  itt van  az  ő szerető  otthonuk.  Van, aki anyának, van aki  nővérnek, néninek szólítja őket. A 9 éves Natalka igyekszik alkalmazkodni, sok minden iránt érdeklődik, hajlandó minden újat megtanulni, igyekszik segíteni. A gyerekek nem válogatósak az ételben, természetesen, könnyen emészthető, de magas  tápértékű  ételeket készítenek számukra. Az élelmiszercikkeket a nővérek maguk szerzik be, hathatós támogatást  kapnak az ingatlan tulajdonosától is. A formaságok elrendezése után  a gyermekek után járó állami  támogatásban  fognak részesülni, ami megkönnyíti az életüket.  Konkrét  szponzora az otthonnak nincs.  Tarzícia  nővér bevallása szerint,  elég az  isteni kegyelem, melynek  köszönhetően segíteni  tudnak  a szülői  gondoskodást  nélkülözni  kényszerülő gyerekeknek. A maguk részéről mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gondjaikra  bízott kicsinyek  semmiben  ne  szenvedjenek hiányt. A nővérek  legfőbb feladata  helyettesíteni a gyerekek szüleit, megteremteni számukra a családi fészek biztonságát és melegét.
Ljubov TAKÁCS


Comments are closed.