Cél a járás vadászhírnevének újjáélesztése

Május végén Salánkon a Nagyerdő dűlőben ismét megrendezték a nagyszabású vadászfesztivált. Az ott történtekről beszámoltunk a járási lap hasábjain. Szóltunk arról is, hogy Vaszil Ahijt, a „Nagyszőlősi Erdőgazdaság” Állami Vállalat igazgatóját kitüntetésben részesítették, átvehette a „Kárpátalja előtt szerzett érdemekért” jelvényt. Miért részesült a járás főerdésze e magas kitüntetésben? Az elismerés milyen új feladatok megvalósítására ösztönzi őt? Ilyen és hasonló kérdésekre vártunk és kaptunk választ magától a kitüntetettől.

–A vadászfesztivál megtartásának ötlete baráti beszélgetés idején merült fel, mivel a megyében hasonlót még nem rendeztek. Fivérem, Sándor Magyarországon él, ahol rendszeresen tartanak hasonló rendezvényeket. Szereti a vadásztatot, az egyik vadásztársaságnál titkárként tevékenykedik. A hobbijába nagyon sok erőt, energiát, tudást, sőt pénzt fektet. Sok mindenre engem is megtanított. Én 40 éves korom után kezdtem el komolyan foglalkozni a vadászattal. 2012-ben a vállalat megtartotta magának a jogot arra, hogy saját területén vadgazdaságot vezessen. Nagy hangsúlyt fektetünk e gazdaság fejlesztésére, a hazai vadászoknak minden régióból megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtunk.
–Melyik erdészetükben van lehetőség a vadászatra és honnak érkeznek önökhöz vadászok?
–Vadászterületeink a nagyszőlősi és a tiszántúli erdészetben találhatók. Zömében patásokra, vaddisznóra és őzre lehet lőni. Természetes, hogy elsőbbséget élveznek járásunk vadászai, de érkeznek hozzánk Lvivből, Ungvárról és Munkácsról is. Terveink között szerepel még több és még távolabbi vidékekről is idecsalogatni a vadászokat.
–Tudtommal a vadászat egyben tudomány is.
–Ez egyértelműen így van. Miután elkezdtem érdeklődni a vadgazdálkodás iránt, megértettem, hogy az a tudás, amivel rendelkezem, nem elegendő, nincs meg a szükséges alap az ágazat további fejlesztéséhez. Tavaly felvételiztem a soproni egyetemre, ahol vadgazdálkodást tanulok. Nálunk, Ukrajnában nem képeznek ilyen szakembereket.
–Igazgató úr, térjünk vissza pár szó erejéig a vadászfesztivál megtartásának ötletéhez.
–Több vadászrendezvényen vettem részt Magyarországon, Romániában, Szlovákiában. Valami ezekhez hasonlót szerettünk volna rendezni mi is. Hálás vagyok a Mindenhatónak és a sorsnak, hogy környezetemben akadtak emberek, akik hittek az ötlet megvalósításának lehetőségében. Elsősorban a kollektíva, melynek tagjai maximális erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az elképzelést valóra tudjuk váltani. Társszervezőként csatlakozott a megyei erdő- és vadgazdálkodási főhivatal, mely anyagi támogatást is biztosított. Mivel tavaly tartottuk az első fesztivált, igyekeztünk hasonló színvonalat biztosítani idén is. Az együttműködésnek és az ötletek megvalósításának köszönhetően az idei rendezvényünk még rangosabb, még színvonalasabb volt, a részvevők száma is meghaladta a tavalyit. A legnagyobb eredménynek tartom a jó légkört, a fesztivál hangulatát. Tavaly csak a kárpátaljai vadászkollégákat hívtuk meg, idén vendégek érkeztek Lvivből, Volinyból, Rivnéből, Ivano- Frankivszkból, Magyarországról, Szlovákiából, Romániából, Csehországból és Lengyelországból is. Jövőre kétnaposra tervezzük a vadászfesztivált.
–Nem titok, hogy a fesztiválon bemutatott trófeák jelentős részét fivére hozta Magyarországról, azok nagyobb hányada egzotikusnak számít Ukrajnában.
–Fivérem, Sándor a magyarországi vadász- és túraklub tagja, 2005-ben alkalma volt részt venni az Afrikában szervezett vadászaton. A trófeák többségét onnan hozta, azok képezik a fesztivál különlegességét. Neki köszönhetjük az Afrikából és Grönlandból származó kollekciót. A helyi trófeák gyűjteménye szerény, viszont én határtalanul büszke vagyok mindegyikre. A legutóbbi trófeát másfél hónappal ezelőtt Magyarországon, ahol muflonra vadásztunk. Az általam puskavégre kapott vad ezüstérmes lett. Jómagam leginkább fácánra és nyúlra szeretek lőni. A Nagyszőlősi Erdőgazdaság Állami Vállalatban a kollégáim között több ügyes, kiváló vadász van.
–A fesztiválra készülve rendezték a területet a Nagyerdő dűlőben.
–Igen, a Nagyerdő dűlőnek érdekes és dicső története van a vadgazdálkodás szempontjából. Annak idején itt elit vadászatokat tartottak, ugyanis a megyében ez az egyik legkiválóbb vadászterület. Itt eredményesen lehet vadászni mind patásokra, mind az apróvadra. Volt idő, amikor különböző okok miatt a terület elhanyagolódott. Mi most azt megfelelő rendbe tettük, pihenőszobát rendeztünk be, vagyis alkalmassá tettük a vadászturizmus fejlesztéséhez. Már csak az ivóvízzel történő ellátás problémáját kell megoldani.
–Végezetül foglalkozzunk a kitüntetésével is.
–Számomra ez kellemes meglepetés volt. Hálás vagyok Hennagyij Moszkalnak, Kárpátalja kormányzójának azért, hogy nagyra értékelte munkánkat. Tisztában vagyok azzal, hogy a kitüntetés az egész kollektíva érdeme. Számomra pedig azt jelenti, hogy még nagyobb odaadással dolgozom, körültekintően készülünk a következő fesztiválra, ezáltal is emelve a nagyszőlősi járás és egész Kárpátalja hírnevét, mind Ukrajnában, mind a szomszédos országokban.
Az interjút Natália KOBÁLY készítette.


Comments are closed.