„Köszönöm a sorsnak, hogy méltó életet élhettem”—nyilatkozta Rác Antal

Egyesek szerint ahhoz, hogy életünk sikeres legyen, szükség van elhivatottságra, meg kell találnunk azt a feladatot, melyet magunkénak érzünk. Vannak, akik egész életükben keresgélnek, de hiába. Rác Antalnak nem volt szüksége keresgélésre, bevallása szerint, amióta csak az eszét tudja, tisztában volt azzal, hogy vasutas lesz. Ifjúkorában ehhez hosszú és nehéz utat kellett megtennie.
Mellesleg, Anti bácsi Királyháza második legidősebb polgára. Isten kegyelméből rövidesen 95. születésnapját ünnepelheti. Hajdan jelentős gazdasággal rendelkeztek a szülei, ahol pirkadattól alkonyatig volt tennivaló. Harmadik éve dúlt a háború, amikor besorozták. A magyar hadsereg katonájaként harcolt, hála Istennek, sérülések nélkül végigjárta a frontvonalat és 1945-ben tért haza. Minden vágya az volt, hogy a vasútnál dolgozhasson, viszont a sors másként rendelkezett. Mivel az ellenségnek számító magyar hadseregben harcolt, mint hadifoglyot öt évre a donbászi bányákba küldték munkára. Itt a legkülönbözőbb nemzetiségek képviselői dolgoztak együtt. Magyarként könnyen megtalálta a közös nyelvet sorstársaival, ezen belül az ukránokkal is.
Miután hazatérhetett, a mozdonyszínben helyezkedett el fűtőként. Ahhoz, hogy tovább léphessen azon a bizonyos ranglétrán, tanulnia kellett. Beiratkozott az esti iskolába, majd Lvivben mozdonyvezető segédnek tanult. Leghőbb vágya az volt, hogy mozdonyvezető lehessen, gőzmozdonyt majd dízelmozdonyt vezethessen. Egészen nyugdíjba vonulásáig a vasút alkalmazásában állt.
Rác Antal ma is szívén viseli a vasút sorsát, figyelemmel kíséri az országban végbemenő eseményeket. Idős kora ellenére sem tud közömbösen elmenni a sokakat foglalkoztató kérdések mellett.
Az elmúlt évek távlatából, kellő tapasztalat és bölcsesség birtokában gyakran számba veszi életét, és mindig arra a következtetésre jut, ha visszafordíthatná az idő kerekét, akkor is hasonlóképpen döntene, cselekedne.
Megérdemelt nyugdíját élvezve örül családjának, büszke unokáira és dédunokáira, akiket mindig arra tanít, hogy legyenek becsületesek, segítőkészek, igazságosak, emberszeretőek.
Iván KOZÁK,
társadalmi tudósítónk.


Comments are closed.