Közösségépítő lovas táborok Nagyszőlősön

Július folyamán minden héten hétfőtől péntekig táborokat szerveztünk a nagyszőlősi Szelíd lovas központban. Az idei év legmozgalmasabb időszakában kétszer annyi gyereket táboroztattunk, mint tavaly, mindezt a Bethlen Gábor Alap és a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) jóvoltából. A táborozók 10–14 éves korú kárpátaljai magyar gyerekek voltak, akik a KMNE tagcsaládjaiból érkeztek.
Célunk az volt, hogy megismertessük a gyerekeket a lovak világával, és csökkentsük a mobiltelefonok és a médiaeszközök fogságában töltött idő mértékét. Fontos volt számunkra, hogy valódi közösség alakuljon ki a résztvevőkből, akik odafigyelnek egymásra, a lovakra, és harmóniában élvezik a természet közelségét. A táborok ideje alatt fegyelmet, önfegyelmet, kitartást és odafigyelést tanulhattak, valamint fejlődött a kommunikációs készségük. Még a legzárkózottabb gyerekek is megnyíltak, és gyakran felragyogott az arcuk, mikor sikerült teljesíteniük egy-egy nagyobb kihívást.
Rengeteg izgalmas élménnyel és programmal vártuk a lelkes, fiatal, strandpapucsos sereget. A lovak közelségét és a velük való kapcsolatot tapasztalhatták meg táborozóink leginkább. A résztvevők kipróbálhatták, milyen érzés szőrén megülni a lovat, relaxálhattak lóháton, megtanulhatták, hogyan kell irányítani ezeket a hatalmas állatokat.
Horák Zsoltnak és Cseh Józsefnek köszönhetően a fiatalok megismerhették a baranta edzések kihívásait, kipróbálhatták a botforgatást és ismerkedhettek a pufikardok használatával. Délutánonként elméleti tudással gazdagodhattak a gyerekek.
Az első és legfontosabb tudnivaló a táborban a biztonsági szabályok elsajátítása volt. Sorra került a lovak etológiája is, hiszen ahhoz, hogy megérthessük a négylábúakat, ismernünk kell a viselkedésüket, meg kell értenünk jelzéseiket. A lovak fajtáiról is ízelítőt kaphattak a csoportok résztvevői. Idén sem maradt el az íjászkodás, őseink hagyományait a gyakorlatban tapasztalhatták meg a fiatalok.
Esténként tábortűz mellett tanultunk új énekeket Pálos Hajnalka vezetésével, aki önkéntesként vett részt a táborban. Őáltala született meg tábori dalunk is, mely természetesen a lovaglásról szólt. A tábortűz után a jurtákban pihenhették ki a nap fáradalmait a pucér csigák társaságában a táborlakók. Az esti csevegés és csoszogás legtöbbször sokáig tartott volna, ha a szemfüles nevelők ezt meg nem akadályozzák.
Elmaradhatatlan része volt a táboroknak a CSATA. Ilyenkor lehet jobban megismerni egymás természetét, kitombolni a belső feszültségeket, kialakulhat a csapatszellem és az önkontroll. Az utolsó esték közös tánccal, vidám, ugyanakkor szomorkás hangulatban teltek, hiszen tudtuk, éreztük, hogy az együttlét az új barátokkal véget ért.
Búcsúzóul az egész csoport közösen engedett fel egy lampiont, melyre mindenki ráírta a nevét.
Ezúton szeretném megköszönni a segítők kőkemény munkáját, akik esőben, sárban, tűző napsütésben végig kitartottak, akkor is, amikor már mindenki rettenetesen elfáradt. Köszönöm a sok lóvezetést, csutakolást, a vidám hangulatot és minden egyebet, ami hozzátartozik a tábori élethez!
Margitics Ildikó,
Szelíd lovas központ.


Comments are closed.