Vendégmunkás honfitársaink

Amint elmúltak a húsvéti ünnepek, sok honfitársunk csomagolt és indult vissza külföldre dolgozni. Mert mi vár rájuk itt? A múlt év eredményei alapján Ukrajnában a munkanélküliség rekordot döntött. Amíg a hatalom Kijevben saját korrupciós ügyleteivel van elfoglalva, addig Csehország háromszorosára növelte a kvótát az ukrán munkavállalók számára. Hasonlóképpen tett Lengyelország is, mindkettő operatívan felszippantja a munkaképes és dolgozni akaró, valamint tudó ukránokat. Ahhoz, hogy utolérjük Lengyelországot, melytől 20—30 évre le vagyunk maradva, az ukrán gazdaságnak évente 5—7 %-os növekedést kellene produkálnia. És mi van a valóságban? Maximum 1—2 %. Nem véletlen, hogy tömegesen intenek búcsút az emberek és készülnek a nagyvilágba. A 2050. évig Lengyelország 5 millió ukrán munkavállaló legalizálását tervezi. És ekkor még nem beszéltünk Olaszországról, Spanyolországról, Görögországról, ahol több millió honfitársunk dolgozik. S bár a hazai munkaközvetítő irodákban nincs tumultus, Ukrajnában mégis van munkanélküliség. A munkaképes lakosság külföldön dolgozik. A hatalom mit sem törődik a munkahelyek létrehozásával, a gazdasági mutatók javításával, az értékesítési piac fejlesztésével.
Nem tudom, önök hogy vannak vele, de nem szívesen kapcsolom be a tv-készüléket, mert a lelkem mélyéig felháborít az, amit az elit művel. Azon túl, hogy marják egymást, folyton másokra mutogatnak, másokat támadnak. Így volt ez régen is, így van ez most is. Emlékszem néhány évvel ezelőtt Parubij, mostani házelnök ellen kíséreltek merényletet elkövetni. Pasinszkijt is megpróbálták eltenni láb alól. A mindent tudó Herascsenko gépkocsija alá is pokolgépet erősítettek. Szádovij házára gránátvetővel lőttek. Majdnem kioltották „az ukrán nemzet becsületének és lelkiismeretének”, Moszijcsuknak az életét. Nem tudni, ki lesz a következő. Nem véletlen, hogy az elit retteg és nemcsak Szavcsenko tervezett terrortámadása, hanem az egész ukrán nép haragja miatt. Tény és való, hogy mi, emberek határtalanul türelmesek, toleránsak, megértőek vagyunk. Következésképpen a korrupt állami hivatalnokot, pártvezetőt elbocsátják tisztségéből, az külföldre utazik, ahol gondtalanul él abból a pénzből, amit Ukrajnában összelopott. Törvénytisztelők vagyunk, megfelelő magatartást tanúsítunk a tőlünk feljebbvalókkal szemben, még a járás és a város vezetőivel is. A valóságban viszont nem nekünk, hanem nekik van félnivalójuk, méghozzá a nép haragjától. A politikusoknak rá kellene döbbenniük arra, hogy előbb-utóbb számon kérik tetteiket. Egyelőre ez még nincs így. Április 2-án az egyik videóban azt látom, hogy Kijev utcáin szívélyesen fogadják és köszöntik a hangoskodó Ljaskót. Ennek biztosan az lehetett az oka, hogy a honatya divatos piros sálat viselt, mely több mint 10 000 hrivnyába kerül. Érdemes megnézni a videót.
A Forbs magazin idén tavasszal is közzétette a világ leggazdagabb polgárainak listáját. Több mint meglepő, hogy a szegény, nincstelen, háború sújtotta Ukrajnában hét (!) dollármilliárdos van. Nem, nem tévedtem, nem milliomos, milliárdos. Mondja már meg valaki, minek kell halandó embereknek annyi pénz. Előbb utóbb ők is meghalnak, mint mi.
De térjünk vissza eredeti témánkhoz, a külföldi vendégmunkásokhoz. Az utóbbi két hónapban gyakran megfordulok a járási kórház kardiológiai és pulmonológiai osztályán. Sokan azok közül, akik korábban az említett osztályokon dolgoztak, búcsút intettek az egészségügynek. A statisztikai adatok szerint közel 70 000 orvos utazott külföldre az elmúlt két évben. Közel 50 000 egészségügyi dolgozó tervezi az elutazást. És ezek hivatalos statisztikai adatok. De ki fog gyógyítani bennünket az új egészségügyi reformnak nevezett fejetlenségben. A kialakult helyzetért nem az orvosokat kell hibáztatni, hanem a hatalmon lévőket, akik az ágazatot gyakorlatilag tönkretették. Az emberek, ha gyógyulni szeretnének, saját pénzükért kell hogy megvásároljanak minden gyógyszert, függetlenül attól, hogy kórházban vagy otthon lábadoznak. A kórházak gyógyszerellátására gyakorlatilag egyetlen kopijkát sem fordít az állam, legfeljebb csak papíron. Azonkívül hozzáláttak egy olyan reform megvalósításához, amelynek semmi értelme nincs. Emellett nincs ország a világon, ahol az orvosok kevesebb fizetést kapnának, mint Ukrajnában. Köztudott, hogy a nyugdíjasok járandóságuk jelentős részét fordítják gyógyszerek vásárlására. Egyik ismerősön, aki nyugdíjas tanárnő, daganatos megbetegedésben szenved, havonta 3600 hrivnyába kerülnek a gyógyszerei, miközben nyugdíja még a 2000 hrivnyát sem éri el. Ne csodálkozzunk azon, hogy Kárpátalján naponta 30—40 ember halálozik el. Nagy részük azért, mert nem tudja miből megvásárolni gyógyszereit.
Végezetül foglalkozzunk ismét a vendégmunkásokkal, akiknek mindennapjairól közvetlen forrásból van tudomásom. Unokaöcsén három hónapig dolgozott építkezésen Csehországban, a bekeresett pénzből új kocsival tért haza. Itt mennyi idő alatt keresett volna ennyi pénzt? Ne csodálkozzunk, hogy fiataljaink a külföldi országok felé kacsingatnak. Nem a vendégmunkásként dolgozó honfitársaink szégyene az, hanem azoké, akik az országot zsákutcába vezették.
Malvin SZAVINEC


Comments are closed.